Mi az a Web 2.0?

Shadwell kérdezte meg az előző bejegyzésnél egy hozzászólás formájában, hogy "Mi az a Web 2.0". Nem akartam igazán válaszolni a kérdésre, mert már annyian, annyiszor, annyiféleképpen próbálták megválaszolni ezt a kérdést, de elkezdtem írni egy fél mondatos választ, amiből aztán lett egy mondat, aztán egy hosszú mondat, majd egy teljes bekezdés. Teljes blogbejegyzés végül azért vált belőle, mivel úgy érzem, hogy az én meglátásaimat egész jól tükrözik a leírtak, és mivel nagyobb közönséggel nem vitattam meg még ezt a kérdést, lehet, hogy itt az ideje. Különben is, hogy néz ki egy Web 2.0-ról szóló blog anélkül, hogy nincs definiálva általa a Web 2.0? Vessetek rám követ, klikkeljetek el innen, mert a csapból is ez folyik…

Indítsunk azzal, amivel nehéz mit kezdeni: a Web 2.0 egy hype jelenség. Minden bizonnyal, és annak minden jellemzőjével együtt. Sokat ír róla a média, sokaknak fogalmuk sincsen róla hogy mi ez, továbbá itt a hazai porondon a Webisztán és a Webizen is, melyeken hülyébbnél hülyébb cikkek jelennek meg, bizonygatva, hogy egy szolgáltatás milyen jó, mert webkettes, vagy hogy tök hülyék egyesek, mert nem webkettesek. Mindenki beszél róla, mindenki koppintja, mindenki definiálja, mindenki akarja. Lehet, hogy lufi is, mivel a hype következtében sokan indítanak webkettes szolgáltatást, melyek sok kockázati tőkét vonzanak, néhol erősen kérdéses, hogy milyen eredménnyel. De néhol meg rendkívül sikeresen, bevételt termelve. Próba, cseresznye, de szerintem nem szabad elmennünk mellette.
Ezeken a meglátásokon túl azonban látnunk kell, hogy nem a semmi, amiről beszélgetünk. Ahogyan a dotnet körüli lufi sem volt az, és ahogy a következő lufifújós jelenség sem lesz az. Az Internetről (egy ideig magyarul is így, nagybetűvel kellett írni) egy ideig azt hitték, hogy egyből megváltja a világot, hogy az emberek a születéstől kezdve a halálukig mindent az interneten fognak intézni. Persze nem, pukk. De ha körülnézünk, azért lássuk be: kezd társadalmunk mindennapi élete részévé válni az internet, és pizzát, kaját, virágot, hardvert és szoftver simán rendelünk a netről, intenzíven használjuk információforrásként, s egyre többen informálódnak csak netes forrásokból (most ne beszéljünk a világ másik, nagyobb feléről, ahol más problémákkal kell szembenézniük az embereknek). Van tehát olyan ága a lufinak, ami bejött. Így van, lesz ez a webkettes jelenséggel is: lesz olyan szolgáltatás, ami bejön, s lesz olyan, ami teljesen értelmetlen hülyeség, s bukik egy szép nagyot.

De térjünk a tárgyra, s nézzük meg, mi az a "nem semmi" (elvileg a sok rizsa után most jön a lényeg).

A Web 2.0 egy új irányzat, szemlélet a webes szolgáltatások (weblapok ezek még?) készítése kapcsán. A lényege talán az lehet, hogy ezek a szolgáltatások a webet használók tartalomkészítő, önszervező erejét próbálják meg összefogni, és ebből újat alkotni modern eszközöket, felhasználóbarát szemléletet és nyílt megoldásokat használva az elkészítéskor. Fejtsük ezt ki egy kicsit, nézzünk meg pár példát. A Netvibes, mint RSS olvasó azért lehet webkettes, mivel mások által készített tartalmat hoz össze egy helyre, áttekinthetően, gyorsan feldolgozhatóan, s mindezt modern ("AJAX") megoldásokkal spékeli meg. A Flickr egy másfajta modern szolgáltatás: egy tartalomteremtő teret ad a felhasználóknak egy közös tartalomhalmaz összerakására, és ebből lesz új tartalom is: mely az egyes címkék, de akár egyes színek (lásd piros színű képeket megjelenítő másik webkettes), helyszínek (megint egy másik), események, évek, népszerűség szempontjából is elérhetővé teszi az emberek számára az összedobott információt. A del.icio.us ugyanez, csak könyvjelzőkre. A Digg ugyanez, csak hírekre. Nem sorolom.

Sokszor mondják, hogy a Web 2.0 mögött nincsen semmi új, egyszerűen olyan szolgáltatásokról beszélünk, melyek már évek óta léteznek (például a közösségi szolgáltatások), csak a hype az, ami miatt írunk róluk. Ez csak részben igaz. Mikor egy webkettesről van szó, akkor az jellemzően több eddig létező dologból állít össze egy olyat, ami addig még nem létezett. Lehet, hogy technikailag tesz hozzá valamit, lehet, hogy "csak" szemléletében, sőt, az is lehet, hogy semmi új sincsen benne, csak az, hogy a két dolog addig még nem létezett együtt. Persze abban valóban nincsen új, hogy ebben új van: nem hívtuk Web 1.31415-nek a webet akkor, amikor megjelent rajta a videólejátszás lehetősége. Maga az elnevezés ebből a szempontból rossz, abból a szempontból jó, hogy jelöli: itt valami másról van szó ahhoz képest, ami a webet jellemezte pár éve. Pár éve nem kapott ez egy nevet, most igen.

A közösség ereje, hozzáállása és a technikai lehetőségek, újdonságok az, ami élteti a "Web 2.0"-t. A közösség ereje, mivel az internet terjedésével összekerült annyi "majom", hogy sikerült megírni Shakespeare összest. A közösség hozzáállása, mivel az emberek egyre szélesebb rétege fogadja el információforrásként, és eszközként a webet. A technikai lehetőségek, mert ma már az alternatív böngészőkben is működik az "AJAX", lehetőség van egyre több mindenre. S végül a technikai újdonságok, mert kezdjük megtanulni, hogyan kell jól használni az "AJAX"-ot, hogyan kell jó, hozzáférhető, használható weblapokat készíteni, melyek aztán közösségi helyként működhetnek.

Talán ez a Web 2.0. A felhasználók számára egy barátságos, sok lehetőséget, hatalmas információkat hordozó web, "új média". A fejlesztők számára egy technikai újdonságokat felvonultató fejlesztési lehetőség, melyben vannak érdekes kihívások. A rendszergazdák számára hatalamas látogatottság, felhasználói aktivitás, amelyet kezelni kell valahogy. A befektetők számára egy kockázati tőkét igénylő lufi, melybe fektetve lehet nagy összegeket kaszálni, és különböző okokból lehet nagyot is bukni.

Szerintem. De definiálhatjuk úgy is: a Web 2.0 az a jelenség, ami most zajlik a weben. Csak zajlik valami, nem?

Most várom a hozzászólásokat, hogy "na, még egy webkettes definíció, de minek?".