Mi az a Web 2.0?

Shadwell kérdezte meg az elÅ‘zÅ‘ bejegyzésnél egy hozzászólás formájában, hogy "Mi az a Web 2.0". Nem akartam igazán válaszolni a kérdésre, mert már annyian, annyiszor, annyiféleképpen próbálták megválaszolni ezt a kérdést, de elkezdtem írni egy fél mondatos választ, amibÅ‘l aztán lett egy mondat, aztán egy hosszú mondat, majd egy teljes bekezdés. Teljes blogbejegyzés végül azért vált belÅ‘le, mivel úgy érzem, hogy az én meglátásaimat egész jól tükrözik a leírtak, és mivel nagyobb közönséggel nem vitattam meg még ezt a kérdést, lehet, hogy itt az ideje. Különben is, hogy néz ki egy Web 2.0-ról szóló blog anélkül, hogy nincs definiálva általa a Web 2.0? Vessetek rám követ, klikkeljetek el innen, mert a csapból is ez folyik…

Indítsunk azzal, amivel nehéz mit kezdeni: a Web 2.0 egy hype jelenség. Minden bizonnyal, és annak minden jellemzÅ‘jével együtt. Sokat ír róla a média, sokaknak fogalmuk sincsen róla hogy mi ez, továbbá itt a hazai porondon a Webisztán és a Webizen is, melyeken hülyébbnél hülyébb cikkek jelennek meg, bizonygatva, hogy egy szolgáltatás milyen jó, mert webkettes, vagy hogy tök hülyék egyesek, mert nem webkettesek. Mindenki beszél róla, mindenki koppintja, mindenki definiálja, mindenki akarja. Lehet, hogy lufi is, mivel a hype következtében sokan indítanak webkettes szolgáltatást, melyek sok kockázati tÅ‘két vonzanak, néhol erÅ‘sen kérdéses, hogy milyen eredménnyel. De néhol meg rendkívül sikeresen, bevételt termelve. Próba, cseresznye, de szerintem nem szabad elmennünk mellette.
Ezeken a meglátásokon túl azonban látnunk kell, hogy nem a semmi, amirÅ‘l beszélgetünk. Ahogyan a dotnet körüli lufi sem volt az, és ahogy a következÅ‘ lufifújós jelenség sem lesz az. Az InternetrÅ‘l (egy ideig magyarul is így, nagybetűvel kellett írni) egy ideig azt hitték, hogy egybÅ‘l megváltja a világot, hogy az emberek a születéstÅ‘l kezdve a halálukig mindent az interneten fognak intézni. Persze nem, pukk. De ha körülnézünk, azért lássuk be: kezd társadalmunk mindennapi élete részévé válni az internet, és pizzát, kaját, virágot, hardvert és szoftver simán rendelünk a netrÅ‘l, intenzíven használjuk információforrásként, s egyre többen informálódnak csak netes forrásokból (most ne beszéljünk a világ másik, nagyobb felérÅ‘l, ahol más problémákkal kell szembenézniük az embereknek). Van tehát olyan ága a lufinak, ami bejött. Így van, lesz ez a webkettes jelenséggel is: lesz olyan szolgáltatás, ami bejön, s lesz olyan, ami teljesen értelmetlen hülyeség, s bukik egy szép nagyot.

De térjünk a tárgyra, s nézzük meg, mi az a "nem semmi" (elvileg a sok rizsa után most jön a lényeg).

A Web 2.0 egy új irányzat, szemlélet a webes szolgáltatások (weblapok ezek még?) készítése kapcsán. A lényege talán az lehet, hogy ezek a szolgáltatások a webet használók tartalomkészítÅ‘, önszervezÅ‘ erejét próbálják meg összefogni, és ebbÅ‘l újat alkotni modern eszközöket, felhasználóbarát szemléletet és nyílt megoldásokat használva az elkészítéskor. Fejtsük ezt ki egy kicsit, nézzünk meg pár példát. A Netvibes, mint RSS olvasó azért lehet webkettes, mivel mások által készített tartalmat hoz össze egy helyre, áttekinthetÅ‘en, gyorsan feldolgozhatóan, s mindezt modern ("AJAX") megoldásokkal spékeli meg. A Flickr egy másfajta modern szolgáltatás: egy tartalomteremtÅ‘ teret ad a felhasználóknak egy közös tartalomhalmaz összerakására, és ebbÅ‘l lesz új tartalom is: mely az egyes címkék, de akár egyes színek (lásd piros színű képeket megjelenítÅ‘ másik webkettes), helyszínek (megint egy másik), események, évek, népszerűség szempontjából is elérhetÅ‘vé teszi az emberek számára az összedobott információt. A del.icio.us ugyanez, csak könyvjelzÅ‘kre. A Digg ugyanez, csak hírekre. Nem sorolom.

Sokszor mondják, hogy a Web 2.0 mögött nincsen semmi új, egyszerűen olyan szolgáltatásokról beszélünk, melyek már évek óta léteznek (például a közösségi szolgáltatások), csak a hype az, ami miatt írunk róluk. Ez csak részben igaz. Mikor egy webkettesrÅ‘l van szó, akkor az jellemzÅ‘en több eddig létezÅ‘ dologból állít össze egy olyat, ami addig még nem létezett. Lehet, hogy technikailag tesz hozzá valamit, lehet, hogy "csak" szemléletében, sÅ‘t, az is lehet, hogy semmi új sincsen benne, csak az, hogy a két dolog addig még nem létezett együtt. Persze abban valóban nincsen új, hogy ebben új van: nem hívtuk Web 1.31415-nek a webet akkor, amikor megjelent rajta a videólejátszás lehetÅ‘sége. Maga az elnevezés ebbÅ‘l a szempontból rossz, abból a szempontból jó, hogy jelöli: itt valami másról van szó ahhoz képest, ami a webet jellemezte pár éve. Pár éve nem kapott ez egy nevet, most igen.

A közösség ereje, hozzáállása és a technikai lehetÅ‘ségek, újdonságok az, ami élteti a "Web 2.0"-t. A közösség ereje, mivel az internet terjedésével összekerült annyi "majom", hogy sikerült megírni Shakespeare összest. A közösség hozzáállása, mivel az emberek egyre szélesebb rétege fogadja el információforrásként, és eszközként a webet. A technikai lehetÅ‘ségek, mert ma már az alternatív böngészÅ‘kben is működik az "AJAX", lehetÅ‘ség van egyre több mindenre. S végül a technikai újdonságok, mert kezdjük megtanulni, hogyan kell jól használni az "AJAX"-ot, hogyan kell jó, hozzáférhetÅ‘, használható weblapokat készíteni, melyek aztán közösségi helyként működhetnek.

Talán ez a Web 2.0. A felhasználók számára egy barátságos, sok lehetÅ‘séget, hatalmas információkat hordozó web, "új média". A fejlesztÅ‘k számára egy technikai újdonságokat felvonultató fejlesztési lehetÅ‘ség, melyben vannak érdekes kihívások. A rendszergazdák számára hatalamas látogatottság, felhasználói aktivitás, amelyet kezelni kell valahogy. A befektetÅ‘k számára egy kockázati tÅ‘két igénylÅ‘ lufi, melybe fektetve lehet nagy összegeket kaszálni, és különbözÅ‘ okokból lehet nagyot is bukni.

Szerintem. De definiálhatjuk úgy is: a Web 2.0 az a jelenség, ami most zajlik a weben. Csak zajlik valami, nem?

Most várom a hozzászólásokat, hogy "na, még egy webkettes definíció, de minek?".