Tudjuk mi történik adatainkkal?

Ha használunk egy szolgáltatást, akkor elfogadjuk annak használati feltételeit, sőt, általában tisztában is vagyunk vele, hogy melyek azok a publikus információt, melyek látszhatnak rólunk. Van, aki nem gondol bele, hogy ez mit jelent, és ennek a kijelentésnek két vetülete is van. Az egyik eset amiről most itt szó lesz, az a Google Calendarral esett meg, míg a másik egy a Facebook nevű szociális háló változtatásai kapcsán kiváltott felhördülésről szól.

A Google Calendar esete a megosztott információkról, naptárunk publikussá tételéről szól. Óvatosan tegyük, mivel elég sok adat kiderülhet rólunk, még ha azt hisszük, hogy nem is. Ha naptárunkat publikussá tesszük, megjelenhet a keresőkben, bárki rátalálhat. Dumb Little Man annak a lehetőségét mutatja be, hogy mi történhet, ha az illető aki rátalál, rosszindulatú. A reptéren kimész egy bizonyos járatszámú géphez? Megtudjuk a városod, illetve hogy mikor nem vagy otthon. Leírod, mikor ugrasz be a könyvtárba, az edzőterembe, a fodrászhoz? Egy térkép alapján simán kiderül, kb. merre laksz a városban. Olyan elővigyázatlan vagy, hogy leírod a neved is? Ha nem túl gyakori, a pontos címed megmondja a tudakozó. Tudjuk hol laksz, tudjuk mikor nem vagy otthon, férjjel, gyerekkel nem találkozol, tudjuk, hogy egyedül élsz. Tudjuk, mikor érdemes kirabolni a lakásod. Gondolkozzunk el ezen.

A Facebook esete már nem ilyen átlagos. A szolgáltatás arról szól, hogy ha ismerősünkkel (iskolatárs, kollégiumbeli szomszéd, munkatárs, vagy csak ugyanott lakunk) megoszthatjuk egymásról szóló információinkat: hogy képet töltöttünk fel valahova, hogy ezt vagy azt tettük. A szolgáltatás régóta így is működött, mikor jött egy (illetve kettő) amúgy kiváló szolgáltatás: az információkat ezentúl nem csak barátunk külön oldalán, több kattintással, hanem egy összefoglaló oldalon, szépen listázva is megtekinthetjük. Ami elvileg jó a felhasználónak, hiszen nem kell húszat kattintania barátonként, hanem ott van neki a lista. No, az új szolgáltatásnak a felhasználók nem hogy örültek volna, hanem fellázadtak, s rövid idő alatt 100.000-nél több felhasználó kezdett el tiltakozni az új funkció letiltása érdekében. Nem került ki több információ, mint korábban, csak kapott egy "nyomkövető" felületet, egyszerűbb lett hozzáférni. Gondolkozzunk el ezen is. Online adataink, nyomaink szétszórva a neten sokfele megtalálhatóak, s a Google meg is találja azokat. Mi lenne, ha indulna egy olyan szolgáltatás, mely ezeket össze tudja kötni, s így kínál rólunk különféle információkat? A felhasználó beírja nevünket, mire a szolgáltatás rákeres annak elfordulásaira a neten, kigyűjti, mely levlistákon fordultunk meg, miket kérdeztünk, miket válaszoltunk, megkeresi a fotónkat, fotóinkat, végigböngész olyan speciális szolgáltatásokat, ahol különféle személyes információinkat adatlapokon rögzítettük (ott az iwiw, de szinte bárhol elérhető lehet profilunk), és mindezt szépen a felhasználó elé tárja. Persze ez így, ebben a formában talán nem feltétlenül megvalósítható, de azért érezhetjük: nem áll túl bizonytalan talajon az eszmefuttatás, s egy titkosszolgálatnál akár működhet is hasonló. Tudunk erről, számolunk vele? Baj ez? via Techcrunch

Ha nincs vaj a fülünk mögött, akkor talán nem baj, ha valaki megtudhatja nem túl titkos adatainkat, de ha rosszindulatból teszi, s nem éppen egy zsíros állást akar nekünk felajánlani speciális ismereteink kapcsán, akkor nem biztos, hogy örülni fogunk a dolognak. Az internet segítségével egyes rólunk szóló információk jóval könnyebben hozzáférhetővé váltak és ezen hacsak nem visszük túlzásba a paranoiát, nem is túl könnyű változtatni.