Tudjuk mi történik adatainkkal?

Ha használunk egy szolgáltatást, akkor elfogadjuk annak használati feltételeit, sőt, általában tisztában is vagyunk vele, hogy melyek azok a publikus információt, melyek látszhatnak rólunk. Van, aki nem gondol bele, hogy ez mit jelent, és ennek a kijelentésnek két vetülete is van. Az egyik eset amiről most itt szó lesz, az a Google Calendarral esett meg, míg a másik egy a Facebook nevű szociális háló változtatásai kapcsán kiváltott felhördülésről szól.

A Google Calendar esete a megosztott információkról, naptárunk publikussá tételéről szól. Óvatosan tegyük, mivel elég sok adat kiderülhet rólunk, még ha azt hisszük, hogy nem is. Ha naptárunkat publikussá tesszük, megjelenhet a keresőkben, bárki rátalálhat. Dumb Little Man annak a lehetőségét mutatja be, hogy mi történhet, ha az illető aki rátalál, rosszindulatú. A reptéren kimész egy bizonyos járatszámú géphez? Megtudjuk a városod, illetve hogy mikor nem vagy otthon. Leírod, mikor ugrasz be a könyvtárba, az edzőterembe, a fodrászhoz? Egy térkép alapján simán kiderül, kb. merre laksz a városban. Olyan elővigyázatlan vagy, hogy leírod a neved is? Ha nem túl gyakori, a pontos címed megmondja a tudakozó. Tudjuk hol laksz, tudjuk mikor nem vagy otthon, férjjel, gyerekkel nem találkozol, tudjuk, hogy egyedül élsz. Tudjuk, mikor érdemes kirabolni a lakásod. Gondolkozzunk el ezen.

A Facebook esete már nem ilyen átlagos. A szolgáltatás arról szól, hogy ha ismerősünkkel (iskolatárs, kollégiumbeli szomszéd, munkatárs, vagy csak ugyanott lakunk) megoszthatjuk egymásról szóló információinkat: hogy képet töltöttünk fel valahova, hogy ezt vagy azt tettük. A szolgáltatás régóta így is működött, mikor jött egy (illetve kettő) amúgy kiváló szolgáltatás: az információkat ezentúl nem csak barátunk külön oldalán, több kattintással, hanem egy összefoglaló oldalon, szépen listázva is megtekinthetjük. Ami elvileg jó a felhasználónak, hiszen nem kell húszat kattintania barátonként, hanem ott van neki a lista. No, az új szolgáltatásnak a felhasználók nem hogy örültek volna, hanem fellázadtak, s rövid idő alatt 100.000-nél több felhasználó kezdett el tiltakozni az új funkció letiltása érdekében. Nem került ki több információ, mint korábban, csak kapott egy "nyomkövető" felületet, egyszerűbb lett hozzáférni. Gondolkozzunk el ezen is. ;) Online adataink, nyomaink szétszórva a neten sokfele megtalálhatóak, s a Google meg is találja azokat. Mi lenne, ha indulna egy olyan szolgáltatás, mely ezeket össze tudja kötni, s így kínál rólunk különféle információkat? A felhasználó beírja nevünket, mire a szolgáltatás rákeres annak elfordulásaira a neten, kigyűjti, mely levlistákon fordultunk meg, miket kérdeztünk, miket válaszoltunk, megkeresi a fotónkat, fotóinkat, végigböngész olyan speciális szolgáltatásokat, ahol különféle személyes információinkat adatlapokon rögzítettük (ott az iwiw, de szinte bárhol elérhető lehet profilunk), és mindezt szépen a felhasználó elé tárja. Persze ez így, ebben a formában talán nem feltétlenül megvalósítható, de azért érezhetjük: nem áll túl bizonytalan talajon az eszmefuttatás, s egy titkosszolgálatnál akár működhet is hasonló. Tudunk erről, számolunk vele? Baj ez? via Techcrunch

Ha nincs vaj a fülünk mögött, akkor talán nem baj, ha valaki megtudhatja nem túl titkos adatainkat, de ha rosszindulatból teszi, s nem éppen egy zsíros állást akar nekünk felajánlani speciális ismereteink kapcsán, akkor nem biztos, hogy örülni fogunk a dolognak. Az internet segítségével egyes rólunk szóló információk jóval könnyebben hozzáférhetővé váltak és ezen hacsak nem visszük túlzásba a paranoiát, nem is túl könnyű változtatni.


Erről a bejegyzésről