Boldog új évet, és 2×5 dolog, amit nem tudtál rólam

Mindenekelőtt boldog új évet szeretnék a Webizen minden olvasójának kívánni. Bár így az év vége felé kicsit kevesebb bejegyzés született, újévi fogadalom, hogy változni fog a dolog. Egy másik, talán sokkal érdekesebb téma: a hazai bloggereket egy érdekes játék fertőzte meg, mely hozzám is elért: 5 dolgot kell felsorolni, amit nagy valószínűséggel nem tudtok rólam. A dolog “mém” néven fut, aminek lehetne egy teljes bejegyzést is szentelni, hogy micsoda, de még egyszerűbb belinkelnem a wikipedia megfelelő szócikkét. Nekem a “meghívót” Sebestyén Anna és Pásztor Dávid küldték, ezúton köszönöm, hogy gondoltak rám. De hagyjuk a mellébeszélést, és mindjárt 10 dologgal is jövök, ha már ketten kértek fel.

1. A becenevem, melyet talán sokan ismertek, “Boogie”. Onnan jön a dolog, hogy szakközépiskolás koromban tánciskolába jártam, és ezt megtudták osztálytársaim, akiknek annyira megtetszett a történet, hogy megkaptam ezt a nevet. Nem tudok boogie-zni, sőt, a tánciskolában sem azt, hanem klasszikus táncokat tanultam.
2. Nem tudom miért (lehet elemezni :), az általános iskola 8 évére sokkal jobban emlékszem, mint a szakközépiskola 4 évére. A technikusi suli, ahova jártam még egy évet, az szürke folt.
3. Leszállok tanulmányaimról, de még egy utolsó ezzel kapcsolatban: ELTE progmatra kétszer is jelentkeztem, s mind a két alkalommal 2 pont híján nem vettek fel. Egyszer azért, mert lányos zavaromban a szóbelin azt találtam mondani, hogy csak és kizárólag a négyzet az a négyszög, aminek párhuzamos lapjai vannak. Utólag egyébként örülök, hogy végül a Bánkin (ma már BDF) kötöttem ki, egy jó tankör jött össze, nem beszélve arról, hogy nem felejtettem el programozni a sok matektanulás mellett.
4. A PC-re eléggé rázakkantam fiatalkoromban, tagja voltam a Gereöffy Árpival (a neve talán az MPlayer nevű médialejátszó miatt lehet ismerős sokaknak, nekem szakközepes osztálytársam volt, illetve a Bánkira ugyan nem egy évfolyamon, de együtt jártunk) alakított ESP-Teamnek, ahol olyan izgi dolgok születtek, mint az ESP tömörítő (sokszor erősen verte a kommersz ZIP-et, RAR-t, tömörítés közben pedig tetriszezni, kígyózni is lehetett), a BASPASC (Basic, Pascal, Perl, C és egyéb nyelvek ihlette, assembly-re fordító programozási/makró nyelv), CDPlayer (annyira megtetszett egy amerikainak, hogy kaptam tőle egy Natalie Imbruglia CD-t és sokan mások.
5. Főiskola után nem hagytam magam katonának behívatni, és elmentem polgári szolgálatra. Mivel akkor számos projekt állt mögöttem, és mivel a polgári szolgálat alatt máshogy nem nagyon lehetett megoldani a jövedelemszerzést, ezért megalapítottam cégemet, a Wish Internet Consulting-ot. Jól sikerült az indulás, mert minden feltétel megvolt hozzá, hogy ne legyen egy csőd a dologból, és a cég sorsa azóta is jól alakul.
6. Nem tudok rendet rakni. Rájöttem, hogy egy technikai defekt lehet az agyamban, a rendrakás vége felé elmegy tőle minden kedvem. A rendberakandók nagy százalékán gyorsan túlvagyok, azonban a maradék 10-20 százalékkal már egyszerűen nem tudok mit kezdeni, amikor be kéne kategorizálni, és helyet kellene találni nekik. Ezek kisebb-nagyobb jegyzetek, tennivalók és egyéb főként apróságok, melyek aztán egy-két-három nagyobb halomban állnak “egyéb” kategóriába sorolva minden “rendrakás” után az asztalomon.
7. A főiskolán beléptem a Magyar Mérnökhallgatók Egyesületébe, amit szokás IAESTE-nek is hívni (mely nemzetközi szervezetnek a hazai tagja), rengeteg élmény, barátságok, szakmai és emberi tapasztalat mellett barátnőm, illetve most már feleségem is ottani ismerettség (és nem egyedül vagyunk így). Az egyesületben sikerült felszednem jelenlegi angoltudásomat, és számos országba is eljuthattam az ottani társasággal, a teljesség igénye nélkül: Horvátország, Szlovákia, Csehország, Ausztria, Németország és Norvégia. Bár a hazai munkáim miatt az egyesület alapját adó szakmai gyakorlatcsere programban sohasem vettem részt kiutazóként, de fergeteges nyaraim voltak a hazánkba utazó spanyol, görög, brit, horvát, erdélyi, orosz, német, szerb, japán, osztrák, finn, ciprusi, norvég, lengyel, izraeli, tunéziai, ír, svéd, brazil trainee-kkel (és tuti kihagytam még pár országot). Mindegyik országról tudnék egy-két sztorit mesélni, talán az egyik legizgibb az volt, amikor kimentünk egy japán csajért a reptérre, és kiderült, hogy egy brazil fiú érkezett, csak “kicsit” benéztük a nevét.
8. Feleségem nem csak szép, hanem okos is.
9. Legújabban Wii fan vagyok, hihetetlenül jól eltalált játék. Előtte sohasem volt konzolom, C64-en nőttem fel.
10. Végül, de nem utolsó sorban: a hazai blogszférát kb. egy éve kezdtem el felfedezni magamnak. Bár volt pár csalódás, azért azt kell mondjam, hogy elég jó a felhozatal, amit az ebben a játékban szereplők is bizonyítanak nyíltságukkal, érdekes önbemutatójukkal. Azóta sem tudom viszont, hogy blogszféra, vagy blogoszféra. Maradtam az előbbinél.

Az invitálás nehéz lesz, mivel nagyon sok általam sokat olvasott blogger került már a “piramisba”. Ennek ellenére, ahogy ZhaoMan összefoglalójából (amit ajánlani tudok csak) láttam, még nem invitálta meg senki Mefit, Sly-t, Yummie-t, admc-t és Nebojsát.

Update: most látom, hogy Mefi már igen, Török Gábor viszont még nem lett meginvitálva, úgyhogy csere-bere.