Twitter, és a hazai klónok

Itt az ideje, hogy írjak a Twitterről, azután, hogy a hazai geek/addikt bloggerek erősen rákattantak, s azután, hogy a mai nappal két hazai klónja is beindult. A Twitter nem más, mint a blogolás és a chat jellemzőinek összegyúrása. Aki még nem hallott volna róla: 160 karakternél nem hosszabb gondolatokat lehet megosztani, s a szolgáltatás maga is ösztönzi, hogy ezek akárt teljesen személyes jellegűek legyenek. Ebből, az SMS-sel történő összekeverésből és a sikeres hype-ból egy érdekes szolgáltatás állt össze…

A kártya esetében ugyanazon lapok köré más-más játékszabályokat alkotva teljesen más játékélmény születik, a szabályoktól függően lehet egy játék bugyuta, vagy pedig teljes szellemi munkát igénylő. Úgy tűnik, hogy ez a webes szolgáltatásoknál sincsen másképp, a bejegyzések hosszának maximalizálása, egy kis szociális háló beépítése egy új nézőpontot teremtett. Amiről egyelőre senki sem tudja, hogy mi is lesz belőle.

A hazai bloggerek közül érdekes megfigyelni, hogy kik azok, akik elkezdték használni. Az egyáltalán nem reprezentatív megfigyelésem eredménye az, hogy főként a 20-30 éves (ebben a körben) “idős” korosztály kattant rá, azok, akik rendszeresen blogolnak, és valamennyire a középpontban állnak (”sztárbloggerek”? - nagyon rossz ez a kifejezés itt, de jobbat nem találtam). Ők az egymással való kommunikációra, és a kapcsolatrendszerük tovább erősítésére használják a szolgáltatást, s nem mellesleg egy kicsit jobban betekintést is engednek a magánszférájukba, (üzleti) tevékenységükbe, terveikbe ezáltal. Tehát számukra mindenképpen további kommunikációs csatornát, és “pozíciójuk további erősödését” hozta a Twitter.

További csoport az, aki látva a nagy hírverést, úgy gondolta, hogy kipróbálja, aztán végülis a napi, kétnapi posztok jellemzik inkább a tevékenységét, azok sem hordoznak körülbelül semmilyen információt, sem a megismerésükre, sem mással történő kommunikációra nem alkalmasak. Ők gondolom nem találtak semmi érdekeset a Twitterben és ebben a kommunikációban, talán túl nagy nyitást jelentene nekik, vagy egyszerűen nem érnek rá ennyit írni, a többieket olvasni.

S van a többség, mely egyszerűen teljesen ignorálja a szolgáltatást. Egy jelentős részük biztos vagyok benne, hogy találkozott a hype-pal, olvasta itt vagy ott, hogy miről is szól a dolog, s mégsem gondolta úgy, hogy neki szólna ez az eszköz, talán csak kivár. A blogszféra nagyobb része pedig lehet, hogy nem hallott még róla, vagy a gyengébb nyelvtudás miatt nem kattant rá a szolgáltatásra (nekik jön majd jól a két hazai klón).

Részemről erősen szkeptikus, konzervatív álláspontot képviselek, kb. az a véleményem, mint a blogok és bloggerek kritikusainak volt: rengeteg szabadidőt elvesz, nem tudom, hogy miért jó az, ha valaki teljes életét megnyitja a külvilág felé. Ezzel együtt mégis várakozó állásponton vagyok, sem a teljes elzárkózás, sem az engedés nem lett még erősebb bennem. Míg a blogokból is igenis lett valami, és túlélték az idő próbáját, ugyanúgy lehet még valami a Twitter féle kommunikációs lehetőségből is.

Két hazai klón, a csacsa.hu és a mitcsinalsz.hu is elindult ma. Magukat a szolgáltatásokat nem próbáltam még, de külsőleg kellemesek, és körülbelül azt tudják is, mint a Twitter. Az SMS küldést ha jól láttam még egyikük sem merte bevállalni, elég kockázatos is lenne. A (tudtommal) egyetlen hazai webes API, a Mineré után viszont lehet, hogy megtörik a jég, és e két szolgáltatás is bevezeti azokat - nem ártana. Akkor lehetnek nyerőek, ha sikerül kitörniük, és a legtöbb platformon megjelenniük. Én a blogszolgáltatók részéről gyorsan lefejlesztenék egy hasonló szolgáltatást: a miniposzt lehetőségét és az itt-ott meglevő szociális háló jobb kihangsúlyozását, szerintem sokkal többen használnák, mint most, független szolgáltatásként.

A Twitter-féle kommunikációnak biztos vagyok benne, hogy van jövője, de hogy pontosan hogyan fog megjelenni szolgáltatásként, vagyis a blogszolgáltatások, blogmotorok kiegészítő szolgáltatása, a jelenlegi független forma, vagy valami teljesen más lesz-e belőle, az még nem teljesen világos.

A Twitter erősen növeli az ember internet addiktivitását, és az emberre zúduló információmennyiséget is, ezt feldolgozni sem igazán egyszerű, a kapcsolatban élők ezt a szintet valószínűleg kapcsolatuk rovására tudják csak meglépni.

A fenti meglátásokhoz hetek óta követek jópár, kb. 30-40 hazai bloggert, ami a Turultwitter szerint kb. 20%, tehát egyáltalán nem teljes lefedettség, így s az is lehet, hogy erősen félrevittek főleg abban a témában, hogy ki, mire használja a Twittert, s ki miért nem. Kiváncsi leszek, hogy mi lesz ebből egy év múlva…