A sima URL lista eltávolításra került (ha jól tippelem, nem volt sokkal több ennél). Sokféleképpen lehet érvelni az ellen, hogy miért nem hülyeség a fenyegető levél, így teljesen megértem Ajnász döntését, jól cselekedett. Az okozott kár valószínűleg hatalmas volt, örülök, hogy megúszta.

A konkrét szoftver (melyet nem ő írt) az Adblock Plus, mellyel az amúgy igen ötletes hazai Flashes reklámhalmazt szokták a kárt okozni vágyók eltüntetni. A szoftver ellen többen is kikeltek külföldön, egyes oldalakon odáig fajult a helyzet, hogy magát a Mozilla Alapítványt, mint a Firefox böngésző gyártóját okolják, mivel a kiterjesztést elérhetővé teszi bűnös tevékenységével, illetve egyáltalán, lehetővé tette a Firefox kiterjeszthetőségével ilyen szoftverek létrejöttét. A Firefox-ot használó felhasználókat ők teljesen kitiltják oldalukról. Egyesek - elég gyengén, magukat ironikusnak próbálva beállítani - azzal próbálnak meg érvelni, hogy ilyen erővel a televízió gyártók is perelhetőek lennének tevékenységükért a “némít” gomb kapcsán. Legfrissebb információim szerint a Mozilla Alapítvány erősen gondolkozik a Firefox fejlesztésének abbahagyásán.

Egyes hírek szerint különböző orosz és ukrán szerverekre feltöltött listákkal, póló nyomtatással, slágergyanús számok stúdióban rögzítésével a hazai alvilág már meg is kezdte bűnös tevékenységének folytatását. A tevékenységben a Google is bűnrészes, mivel eltárolta, és továbbra is szolgáltatja azt a listát, amiben Ajnász kedvenc oldalai vannak többek között felsorolva.

Most pedig be kell fejeznem írásomat: megyek nagyobb monitort venni, hogy biztosan kiférjen
az Index összes hirdetése.

Az iróniát az különbözteti meg a gúnytól, hogy nem kívülről ítél, hanem az értékvesztésben érintett maga az ironizáló személy is. forrás

Az Index fejlesztők dolgoznak ezerrel a hibák javításán, mert hogy azok is akadtak szép számmal, főként az RSS-ek terén voltak érdekesebb problémák, illetve kódolási problémákból sincs hiány. Ez utóbbit illetően minden bizonnyal az UTF-8-ra való átállásból adódik a dolog, s mivel magam is igen aktívan részt vettem egy ilyen átállásban anno az egyik Ringier-s online lapnál, ezért tudom, hogy ez egy szép feladat.

A beígért design hibajavítások azonban kevesebben vannak, legalábbis nem igazán találkoztam ezekkel. Emiatt jelentősen csalódtam az Index csapatában, mert pont ez lett volna az a terep, amiben arra számítottam hogy jók lesznek. Persze még csak két nap telt el, hova rohanok, de pont az eleje lesz az, ami az emberekben meghatározza az érzelmi hozzáállást a megújult Indexhez.

És akkor a véleményem. Az irány nagyon-nagyon jó amerre a designváltás halad, de az útszéli széplányok csábításával nem tudott megbírkózni a csapat, ezért az előre haladás lassú, a félrelépések száma sok lett. A letisztult, a tartalmat a középpontba emelő designnal csak egyet tudok érteni, és azzal is, hogy a blogok kiemelt helyet kaptak a címlapon. Ez a lépés azonban nagyon-nagyon felemás lett.

Egyrészt sikerült a designt olyannyira lecsupaszítani, hogy semmilyen támpontot nem ad a látogatónak azt illetően, hogy melyek azok a tartalmak, melyeket ki szeretne emelni, javasolni szeretne az Index szerkesztősége. A címlap központi részén 7 hír látható, ebből 1 kiemelt, a többi csak ott van valahogy. A probléma ezzel konkrétan az, hogy ezek alig változnak, nem látni azt, hogy melyik friss, melyiket nem olvasta el még az ember, mivel a sorrendjük - a benyomásom és nem az alapos megfigyeléseim szerint - össze-vissza változik, vizuális visszajelzés, segítség pedig nincs ezt illetően.

Az oldal bal oldalra illesztettségét többen is reklamálták. Középre illesztve határozottan jobb az oldal, és ez a szubjektivitásán belül számomra annyire átütő erejű, hogy már-már objektíve is ki merem jelenteni, ennek bizony középen kell lennie és punktum. Igen elhibázottnak gondolom az Inda szolgáltatások jobb felső reklámozását, ráadásul ennek a designja szerintem béna is lett, engem eléggé idegesít. A probléma ezzel az, hogy egy igen értékes helyet foglal el ez a igen nagy doboz. Az időjárás dobozzal is pont ez a problémám. Az egészet be lehetett volna tenni a fejlécbe (testreszabhatóan, részletes linkkel), és úgy nem foglalná a mostani 7-8 sornyi információt is elbíró helyet.

A címlap olyan szellős lett, hogy minden érdekes tartalom ki lett szorítva róla. Egy kisebb felbontású monitoron csak a címlap eleje látszik, a kiemelt tartalmakkal, szemben a korábbival, ahol ennél jóval több friss infóval lehetett találkozni. A képek, videók erre a helyre helyezése elhibázott, mivel olyan ritkán változnak, hogy semmi értelmük ott. A legnépszerűbb tartalom is egy kattintással érhető csak el, ráadásul ha átváltok, és újratöltöm az oldalt, megint visszaugrik a legfrissebb tartalmakra, tehát minimális testreszabásként sem fogható fel. Az egész dobozba szorítást eltávolítanám, és egy vonal alul, egy vonal felül designnal (mint alatta) tenném be a friss tartalmakat, dátummal, rovatcímmel, akár két oszlopban.

A blogok doboz ahogy a mondanivalómat is kezdtem, kiváló kezdeményezés. Egyelőre csak saját blogokat reklámoznak rajta, ami nem elítélhető, s a blog.hu-nak mint szolgáltatónak jelentős előnyt hozhat. A design itt is kérdéses, miszerint a blog címét kell-e előre rakni, de ez valószínűleg inkább olvasói preferencia, mint valódi használhatósági kérdés. Van, akit az érdekelhet, hogy ki írta, és csak utána hogy mit, van pedig olyan, aki fordítva működik.

Az Index továbbra is legjobb része a szabad asszociációkkal összeállított, a legfrissebb/legnépszerűbb/képek/videók dobozok alatt helyet kapott összeállítás. Nagyon-nagyon fájlalom, hogy ide csak a címlap felső egy képernyőnyi részét lehet eljutn, mivel ez jóval jobban funkcionál, mint a kiemelt része a címlapnak. Az itteni kategorizálásokat a címlap tetején is be kellene vezetni.

Végül nézzünk meg egy cikkoldalt is. A címlaphoz hasonlóan szellős, jól olvasható cikkoldalról beszélhetünk, hatalmas vívmányok ugyan nincsenek rajta, de egy cikkoldaltól nem is feltétlenül várnék el sokat. Amit elvártam volna, az a hozzászólások lehetősége, ezt a lépést nagyon csodálom, hogy nem merte meglépni az Index, csak néhány rovatnál lehet szabadon véleményezni. Két dolog iszonyat idegesítő. Az egyik, hogy a cikket reklámok szakítják meg, és nem is azzal van a baj, hogy reklámot lát az ember, mert lásson. Az egyik “A cikk itt folytatódik” link, ezt látva nem tudtam eldönteni, hogy most akkor még egy másik oldalra is közbe lett iktatva, vagy mi is történt? Használhatósági szempontból nagyon jó lépésnek tűnhet a dolog, hiszen az eltévedt felhasználónak segítséget nyújtva első blikkre javítaná a használhatóságot. De csak első blikkre. Ugyanis egyrészt szokatlansága révén bizonytalanságot okoz, másrészt pedig a vissza gomb élményét is kinyírja. Helyesen “A cikk tartalma lejjebb olvasható”, vagy hasonló szöveg lehetne a helyes, sugallva, hogy nem másik oldalra visz a link, másrészt pedig JavaScripttel kellene megoldani a scrollt, úgy, hogy az vissza gomb élmény ne romoljon. Ezen szerkezet mellett maguk a reklámok is ad-hoc vannak elhelyezve, ami teljesen elbizonytalanít azt illetően, hogy végére értem-e az olvasásnak, vagy a banner alatt még esetleg van valami? Előfordul, hogy van, előfordul, hogy nincs.

A fenti usability problémák annyira felhúztak végül tegnap, hogy a régebben eltávolított AdBlock kiterjesztés visszakerült a böngészőmbe, és Greasemonkey-val is erősen nekiestem az oldalnak. A címlap középre került, az aggresszív betűk kisebbek, barátságosabbak lettek, a reklámok - kényszerűségből - eltűntek, a címlap jobb felső sarkában levő Inda és időjárás dobozok eliminálódtak. Az az igazság, hogy még így sem az igazi, és ezeket a problémákat nem is jómagam szeretném megoldani, hanem a Webisztánon beígért felhasználói visszajelzések követésétől, az oldal folyamatos alakításától várnám, de már így is határozottan jobb lett a címlap és a cikkoldal.

Végezetül: csalódtam a csapatban, de “Én drukkolok nekik, mert a fentiek azok az irányok, melyek nekem is szimpatikusak, s melyek szerint a napi munkámat végzem.” Tessék egy kicsit egyenesebben haladni ezen az úton!

Amire kiváncsi leszek, hogy mikor jönnek ki az indafoto.hu, indastart.hu oldalakkal, hogy mennyire építenek ki átjárókat az egyes szolgáltatásaik között (pl. most nem igazán keverik a blog.hu és indavideo.hu dolgait, a fenti sávon kívül nincs átjárás közöttük). Az Index megújulásán pár hete elgondolkodtam, és nem tudtam eldönteni, hogy jó-e megbolygatni a jelenlegi felállást. Megszokta az ember, megszokták az olvasók, és részemről elég hatékonynak, a hazai piacon egy a célnak 100% megfelelőnek gondolom. Mégis, az Index lép. Lép a blogokkal, a videókkal, a képekkel, ráállt a webkettes fílingre teljesen, amennyire mértékletesen erre lehet. Lépniük kell az Index.hu címlappal is, valamikor mindenképp, és ha már lépnek, akkor a mostani időzítés tökéletes. Rengeteg olvasó a Balatonon döglik, mire visszajönnek, a legnagyobb problémákat (ha lesznek), orvosolni tudják majd.

Amit most látni fogunk, az a hazai piac átrendeződése. Vagy az Indexből lesz az elsőszámú hírportál Magyarországon, vagy kiderül, hogy túl korán léptek, és buknak egy nagyon a látogatószámban. Persze olyan nagyon nem fognak tudni, de olvasó átrendeződés jöhet rendesen. Én drukkolok nekik, mert a fentiek azok az irányok, melyek nekem is szimpatikusak, s melyek szerint a napi munkámat végzem.

Ja, és a madarak azt csiripelik, hogy lesz nagy csinnadratta is. Szórakozásnak sem utolsó tehát az átalakulás.

A legtöbb termék ingyenesen elérhető vagy letölthető, de vannak prémium szolgáltatások is, mint például az úgynevezett Plaxo E-cards, melyeket beállított szülinapokon, évfordulókon a rendszer automatikusan elküld. Valamint a Plaxo Premium, mely magában foglalja az E-card szolgáltatást, több kontakt tárolását teszi lehetővé, éjjel-nappali segítségnyújtást (helpdesk) és még rengeteg mást ígér.

Nézzük először a régieket. A kezdetben ígéretesnek tűnő Netpresszo, mely egy igen jól sikerült másolat volt, már nem él, a Blikk oldala jön be rá. A Ringier utólag teljesen egyértelmű, hogy mellélőtt az elképzelésével, olvasói egyszerűen nem a megfelelő célcsoportot alkotják, és az oldal menedzselésében is voltak igen komoly hézagok, s talán ez a legnagyobb gond. Egy erős marketingkampánnyal, melyre volt egy balul elsült kísérlet (emlékeim szerint a blikk.hu-ra induló látogató át lett irányítva a netpresszo.hu-ra), talán lehetett volna tenni valamit: például cikkekel erősítve a Blikken, a Nemzeti Sport, a Danubius oldalán, s elmagyarázva a felhasználóknak, hogy mi ez, s hogy mire lehet jó. Hatalmas hiba volt második oldalra tenni a testreszabható oldalt is: a látogatók 99%-a valószínűleg nem is találkozott vele. Az oldal az indulás után azonban teljesen magára lett hagyva, gyakorlatilag semmilyen változás, változtatás nem történt rajta utána. Az utóbbi pár hónapban valamikor be is zárt.

A Hirek2.hu története még viccesebbnek tűnik a Hirek Media-tól. Egy félig összerakott, valójában csak kiszivárgott kezdeményezésnek, szárnypróbálgatásnak tűnő oldal volt, nem pedig valódi indulásra tervezett szolgáltatás. Azért írom, hogy vicces, mert az oldal tartalma szintén megváltozott, jelenleg egy elég erősen lopottnak tűnő, félig feltelepített szoftver látható rajta (”Nulled by Yuzik 2007, NULLed.WS”) .

A Klón.hu tartja magát eddig a legjobban, ám valószínűleg minden komolyabb látogatottság nélkül. Az oldal átmenet a Netvibes és a Startlap között, nekem valahogy nem jön be.

Van egy negyedik “régi” oldal is, a Webextreme.hu, mely két okból sem nyerte el a tetszésemet, azzal együtt, hogy jelenleg a legtöbbet tudó hazai Netvibes klón címre pályázhat. Az egyik furcsaság, hogy egyből átdob egy másik oldalra, amit nem értek, talán így szerették volna reklámozni az oldalukat a tulajdonosok, mindenesetre eléggé szokatlan, és zavarba ejtő (most melyiket bookmarkoljam?). A még nagyobb gond a hatalmas reklám az oldal tetején, mely teljesen használhatatlanná teszi számomra az oldalt elvonva a figyelmem a lényegről. Az oldalnak nincsen hatalmas választéka a widgetekből, de alapfelállásnak megteszi, és még működik is.

Térjünk át a jövőre, vagyis hogy mit hozhat a valamikor közeljövőben megjelenő két új oldal, a Hírfigyelő és az Indastart. Mindkettőről lehet tudni, hogy nagy médiatámogatottságot fognak kapni, a Blogtérnek eleve van saját, de valószínűleg összeáll a feladatra a T-Online-nal, míg az IndaStart esetén az Index eddig is középpontba helyezte mindig a friss szolgáltatásait. A Hírfigyelőről már hónapok óta nem hallani semmit, az Indastart neve pedig tudtommal teljes ősbemutató a Webizenen :), és az indulásuk időpontja sem teljesen tiszta.

A Netvibes folyamatos fejlődésével nehéz lesz felvenni a versenyt, talán nem árulok el titkot azzal, hogy jóval több ember dolgozik rajta, mint az Index és Blogtér fejlesztőinek összessége. Az IndaStart és a Hírfigyelő várhatóan megpróbál majd egyedi widgeteket kihozni, illetve olyan funkciókkal kijönni, mely pozíciójukból adódóan nem másolható (pl. valamilyen speciális blogos, videós, telefonálós widget). A magyar felhasználóknak várhatóan még így is teljesen az újdonság erejével fog hatni a szolgáltatás jellege és lehetőségei, s ha sikerül a kezdetekben hűséges felhasználói kört kialakítani, akkor nyert ügyük lehet.

Persze nem kívánok én kampányolni, de mivel azon kevés szerencsések közé tartozom, akik már látták, sőt mi több: ki is próbálták a Rhitmót működés közben, bátran állíthatom, hogy akit alapjában érdekelnek az efféle rendszerek, biztosan nem fognak csalódni.

Bár az alap sablon valóban eléggé Vista-szerű (mint mostanában minden ugye), ez legyen a legkevesebb gond, hiszen a dinamikus sablonrendszernek köszönhetően pusztán pár kattintás lecserélni ezt. Bár a kinézet valóban a Windows rendszerek felépítését követi, azt hiszem ezt sem lehet a fejlesztő(k) fejéhez vágni, hiszen tíz felhasználóból nyolc a Microsoft operációs rendszereit használja, tehát ők valami ismerőset kapnak kézhez.

Mindent összegezve, én személy szerint látok fantáziát a Rhitmóban, ha más miatt nem is, akkor a rengeteg tárhelyért, amit mellesleg bármire felhasználhatunk, és külsőleg, statikus címen keresztül is elérhetjük. Arról nem is beszélve, hogy ha éppen nyaralunk, és becsüccsenünk egy netkávézóba, ahol internet biztosan van, akkor nem rossz dolog, ha valami ismerőshöz, valami megszokotthoz nyúlhatunk hozzá, ha már az otthoni gépet mellőzni kell (hordozható eszközökre pedig - bár ezek egyre elterjedtebbek - még nem igazán telik az átlag magyarnak).

A magyar videómegosztók nem állnak egyedül számukkal, más országokra is jellemző hasonló mennyiség, mint nálunk. A verseny igazán jót tesz a szolgáltatásoknak, bár a befektetőknek igencsak főhet a feje sok helyen. Videómegosztót csinálni ma már nem olyan nagy feladat, pár nagyobb kapacitású szerver kell hozzá, és pár trükk ismerete a videók konvertálását, Flash lejátszókat illetően. A tévedés itt szokott lenni - és ez nagyon igaz más induló webszolgáltatásokra is -, nem elég ugyanis kifejleszteni akár az egyik legjobb szolgáltatást, de azt megfelelően menedzselni is kell. Sajnos ezt úgy ahogy van, elfelejtették itthon egyes szolgáltatók, illetve egyszerűen van ahol nem tudtak elérni annyi felhasználót, amennyi egy áttöréshez szükséges, a szolgáltatásból hiányzott az a funkció, ami virulenssé teheti azt.

A video.miner.hu adatai szerint három nagy hazai videómegosztó van, az indavideo.hu, a videa.hu és videoplayer.hu. Az IndaVideo, korábban VideoBomb útja volt a legkalandosabb, a Blogter fejlesztette ki és üzemeltette sikerrel, majd ezután az Index felvásárolta, nem is kis összegért. A Videa a T-Online, a VideoPlayer pedig a Sanoma szárnyai alá tartozik. Több kisebb oldal is van, melyek közül a freevlog.hu (EcoNet) és a videogizmo.hu (UPC) lesznek megemlítve.

Az elején ki szeretném kötni, hogy látogatottsági adatokat nem ismerek, illetve a Miner adataiban is lehetnek hiányosságok a videók számát illetően, az értékelés így egyéb benyomásokra is épít.

A kisebb oldalak közül a freevlog.hu történetét ismerem a legkevésbé. Az oldallal még szétesve találkoztam indulása előtt, majd ezeket a hibákat javították, és egy jó, de nem kiemelkedő oldalt állítottak össze. Egy versenyt is indítottak a feltöltések ösztönzésére, mely blogjukból is kiderül. A felhasználók mozgósítása valahogy mégsem sikerült, aminek valószínűleg komplex okai vannak, s nem vezethető vissza egyes problémákra. A címlapjuk alapján megszámolva az egy nap alatt feltöltött videókat, 10 alatti videószámról beszélhetünk naponta, ami nagyon kevés, nem beszélve arról, hogy a hozzászólások, kedvencek közé tétel sem látszik nagyon pörögni.

A videogizmo.hu egy érdekes utat választott az oldal reklámozására, TV és internetes hirdetések formájában, egy valószínűleg elég nagy költségvetésű versenyt indítva. Valószínűleg elég veszteségesre jöttek ki vele. A baj talán az lehetett, hogy aki (még) TV-t néz, az nem annyira aktív a neten - igen rossz volt a célcsoport. Nekik is 10 alatti-körüli a naponta feltöltött videók száma, pedig már csak Szőke András miatt is érdemes lenne töltögetni. A VideoGizmo példája mindenképp azt mutatja, hogy erős offline és online reklámkampánnyal sem feltétlenül ér el sikereket egy oldal, ha hiányzik belőle valami.

A videa.hu a T-Online-nal a háta mögött elég nagy lehetőségekkel indult, több látogatott portáljuk is van, megvan és volt a lehetőségük a reklámozásra, a meglevő felhasználói körüknél a szolgáltatás bevezetésére. Ez meg is történt, a Videa mindenképpen dobogós helyen végez a videók számát tekintve - tízszer húszszor annyi feltöltés történik hozzájuk egy nap, mint a kisebb oldalakra. Az Origo-n is szerepelnek Videa-s videók, a Freemail-ből kilépve is találkozik velük az ember, a lehetőségeket tehát igyekeznek kihasználni. Jó látni, hogy a híreiket szinesítik videóikkal. Sajnos többször is előfordult, hogy a freemailből kilépők arcába pornóvideókat nyomtak (azért van számos gyerek felhasználójuk is), ami elég nagy bakinak számít. Az oldalt nem menedzselik, moderálják eléggé, a hozzászólások nagyon nagy száma spam, ami eléggé gátolja a közösségek kialakulását.

Az indavideo.hu a Blogter egyik sikertörténete. Nagyon jól menedzselték, és kezdetektől szimpatikus volt a pornó tartalomhoz való hozzáállásuk, még ha elég lazán is értelmezték azt (egy pucér nő simán belefér, belefért). A moderációjuk és a kiemeléseik nagyon jól működnek. Az Index felvásárlásával szintén jó helyre került a szolgáltatás, a blogjaikban, a hírportálon is sokszor előfordul a lejátszódoboz. Valószínűleg a kezdetekben sok érdekes tartalom házon belüli feltöltése, és a Blogter közösségének sikeres aktivizálása volt a történet kulcsa. A napi videófeltöltések száma nagyságrendileg megegyezik a Videa-val.

A videoplayer.hu egy igazi, érdekes kakukktojás (számomra). Fogalmam sincs, hogyan csinálták,  de nagyságrendileg ugyanott vannak, mint a Videa és az IndaVideo, mind feltöltések, mind össz videók számában. Az biztos, hogy indulásakor az egyik legjobb YouTube koppintás volt, átlátható, logikus felülettel. A hozzászólások száma sem rossz, sikerült egy megfelelően aktív közösséget kialakítaniuk.

A szolgáltatások illetően mindenképp látszik, hogy a közösség kialakítása nagyon fontos lépés volt. Az Index most egy aduásszal bír a többi oldalhoz képest, az Index.hu címlapjára emelnek ki videókat, ami a felhasználóknak nagy sikerélmény lehet, és tovább erősítheti a közösséget, nem beszélve arról, hogy ez nagy forgalmat hoz az IndaVideo-nak is, tökéletesen megcélozva a közönséget, s reklámfelületnek sem utolsó dolog (mint ahogy arra már láttunk példákat is) .

Átrendeződést egy sikeres videósorozat, vagy valamely szolgáltatás használhatóságának, áttekinthetőségének a jelentős javítása hozhat. Jó lenne ismerni a látogatottsági adatokat is, lehet, hogy a webauditból kinézhetőek, erre most nem jutott időm. A fentiekkel ellentétes vélemények, tapasztalatok esetén szívesen veszem a hozzászólásokat, nem mindegyik “versenyző” pályafutását tudtam nyomon követni az elmúlt hónapokban lépésről-lépésre.

Az alkalmazások, vagy hívhatjuk őket widgeteknek is (iWidget? :), valójában nem lesznek sokkal többek apró weblapoknál. Mivel az iPhone kijelzőjének mérete ismert, a Safari pedig elérhető (akár Windowsra is), így beindultak a fejlesztések erre a kijelző+böngésző párosra is. Az elkészült alkalmazásokat egy weblap fogja össze, az iPhoneApplicationList, ahol egyből ki is próbálhatjuk azokat. Bár az iPhone lehetőségeit (pl. az érintőképernyő böngészőből elérhető funkcióit, vagy a telefon funkciókat, melyek várhatóan szintén hozzáférhetőek lesznek ezen alkalmazások számára) ezek az alkalmazások még egyáltalán nem használják ki, már így is lehet látni, hogy a felhasználók nem fognak szűkölködni a lehetőségekben. A HTML+CSS+JavaScript platform pedig egyre inkább nyerő választás bárki számára, mivel rengeteg fejlesztő ismeri, illetve egyre többen fejlesztenek amúgy is widgeteket webszolgáltatásukhoz, melyek egy kis átméretezéssel most iPhone-on is használhatóak lesznek.

A fejlesztők rácsaptak az új lehetőségekre, ennek köszönhetően több fontosabb fejlesztői könyvtár, sőt, pár szolgáltatás is (pl. a Remember The Milk) használja és kihasználja azokat. A Google Gearst fejlesztő csapat már a fejlesztés ideje alatt együttműködött az egyik nagy keretrendszer , a Dojo fejlesztőivel, így az már a megjelenéskor támogatta a lehetőségeket (a Dojo volt az egyik olyan keretrendszer, mely az offline adattárolás különböző módozatait próbálta meg az eddigiek során is feszegetni).

A Gears kapcsán főként azt emlegeti mindenki, hogy offline alkalmazások fejlesztését segíti kiemelten, azonban a valóság az, hogy nem csak ezt tudja. 3 fő része van, az egyik statikus erőforrások helyi elérését, a második adatok a böngészőbe épített adatbázisban történő tárolását, míg a harmadik JavaScript programrészletek párhuzamos futtatását teszi lehetővé. Nézzük, melyik mit is jelent a felhasználó szemszögéből.

A statikus erőforrások, vagyis HTML oldalak, képek, JavaScriptek, de PDF és bármilyen más állományok helyi elérhetőségét lehetővé modul valójában egy nagy ügyesen felokosított cache mechanizmus. A böngészők eddig is képesek voltak ilyen jellegű állományok első letöltés után helyben történő tárolására, a Gears mindezt okosabban és jobban menedzselhetően teszi lehetővé. Ezeket az erőforrásokat a háttérben tölti le a böngésző. Alkalmazására egy példa: az adott oldalhoz kapcsolódó súgó állományt azonnal elérhetővé tehetjük, vagy az alkalmazás ikonjait különösebb várakozás nélkül, a szerverhez egyáltalán nem fordulva érhetjük el. Ez az első letöltések után jelentős gyorsulást eredményezhet az alkalmazásban, mivel az koncentrálhat a valódi adatokra a hálózati forgalmat illetően. Ez a funkció nem csak offline alkalmazások esetén hasznos. Egyik érdekes trükk például egy blog friss bejegyzéseinek háttérben történő letöltése, mely szokatlanul gyors navigációt tesz lehetővé.

Itt jegyezném meg, hogy a Google nem korlátozta az ezzel a funkcióval helyben tárolható állományok mennyiségét. Ez azt jelenti, hogy azok akár a teljes merevlemezünket felzabálhatják, akár tudtunkon kívül is. A filozófia kettős ezen döntés mögött. Egyrészt a hozzáállás az, hogy ha gond lenne belőle, kihozzák a következő verzióval a limitálás lehetőségét, vagyis elsőre teljesen megengedő, liberális, barátságos hozzáállást tesztelnek, majd szigorítanak, ha kell. Ez szerintem nagyon pozitívan fog hatni a fejlesztésekre. A másik része a filozófiának az, hogy a Google Gears használatát a felhasználónak engedélyeznie kell, s a felhasználó felelőssége, hogy egy alkalmazásban megbízik-e. Amennyiben igen, akkor az alkalmazás korlátlanul gazdálkodhat, és garázdálkodhat

A másodikként említett modul gyakorlatilag egy adatbázisszerver funkcionalitást létesít a böngészőnkben. Bár természetesen szó sincs Oracle/MySQL szintű funkcionalitásról (semmi szükség nem lenne rá), a felhasznált SQLite egy nagy tudású rendszer. Kevés felhasználóra van optimalizálva, s abból adódóan, hogy a böngészőt jellemzően egyszerre egy felhasználó használja, ez így teljesen rendbenlevő is. Az alap SQLite funkciókon kívül egy mind a fejlesztők, mind a felhasználók számára igen fontos extra funkcionalitást is elhelyeztek bene, mégpedig a szabadszavas keresés lehetőségét. Nagyon-nagyon erős túlzással: a helyi adatbázishoz egy mini Google-t is kapunk, így rendkívül hatékonyan fogunk tudni keresni az adatokban. Ez a modul az adatok könnyű tárolását, illetve az előző modulhoz hasonlóan a sebességet, gyors alkalmazások készítését célozza meg.

Ami az így tárolt adatok biztonságát illeti, nagyon szigorú hozzáférési politikát valósított meg a Google: csak és kizárólag az a domain férhet hozzá az adott adatbázishoz, amely létrehozta azt. Ez még a cookie-hoz képest is szigorúságot jelent, ahol adott esetben egy másik aldomain is hozzáférhetett az adathoz. Az adatbázisok nincsenek kódolva eltárolva, tehát aki hozzáfér a gépünkhöz, az az adatbázishoz is hozzáfér. A felhasználótól történő jelszókérés, mely lehetővé tenné a kódolást a Google szerint túl macerás, és csak problémát okozna, más valódi megoldás pedig nincsen. Az alkalmazás írója persze dönthet úgy, hogy az adatbázisban valamilyen kódolással tárolja el az adatokat.

Végül a harmadik modul is a sebességről szól. Alapvetően a JavaScript nem támogatja több szálon futó programok készítését (ha látunk párhuzamos futtatást, valójában az is egy szálat jelent). Ez általában nem okoz gondot, de a webalkalmazások esetében már sokszor jól jön, ha egyszerre több műveleten gondolkodhat az alkalmazás. Az alap “párhuzamos” futáshoz képest ez jelentős hatékonyságnövekedést eredményezhet.

A Google Gears fogadtatása a fentiek alapján tehát nem véletlenül igen jó. Nem csak offline alkalmazások, hanem online-ok esetében is sebességnövekedést érhetünk el, ráadásul a fejlesztés is gyorsabb lehet az új funkciókkal. A felhasználók számára ezek igazán jó hírek.

A 3D-s böngészők egy visszafogott, talán már használható megoldást nyújtó változatát kínálja az ingyenesen letölthető SpaceTime (0.9-es verziónál tart). Az egyes fülek között a Vista taszkváltásához hasonló módon tudunk váltani, illetve ami egy kicsit talán innovatívabb, a keresési találatokat (webkeresés, képkeresés, eBay keresés) képes a találati listából kiemelten, külön ablakokban megjeleníteni, a 3D-s navigációval megspékelve, így talán megkönnyítve az áttekintést. Az összbenyomásom az, hogy az ötlet tetszik, de van még mit gondolkodni rajta. A megjelenítéshez ugye nem árt egy 3D-t támogató videókártya és oprendszer konfiguráció, de hogy a találatokat (képeket, weboldalakat) leszedje előre, egy igen gyors netkapcsolat sem. Majd 1-2 év múlva talán jó lesz valamire.

Pár napos hír a Google utcaszintű, 3D-s nézetű navigációt biztosító térképe, mely jelenleg a nagyobb amerikai utcákon működik. A szolgáltatás a Google Maps része, de egy külön weboldalt is összeállítottak neki, Street View néven (és igen, még a Google-nél is hibáznak az oldal címéből hiányzik a “t” betű). Maga a technológia és az ötlet nem új, korábban is olvashattunk hasonló kezdeményezésekről híreket, illetve a Microsoft is indított hasonló szolgáltatást, ám a navigáció és a kivitelezés igen jóra sikerült ebben az esetben, az utcán látszik az a virtuális vonal, ami a kétdimenziós térképen is jelöli a haladási lehetőséget (Anyu, mikor jön a piros határvonal, amit a térképen is jelöltek?).

Ez a szolgáltatás várhatóan sokat fog fejlődni az elkövetkező hónapokban, ami a lefedettséget illeti. Sajnos a linkjét már nem találom, de egy másik cég hasonló szolgáltatást mutatott be nemrég, és azt ígérték, hogy Európa nagyvárosait is le fogják fedni, sőt, bedolgozókat is kerestek a munkához. El tudom képzelni, hogy közösségi szolgáltatásként ha nem is teljes utcaszintű nézetek, de fontosabb várospontok megjelenhetnek vagy a Google-nél, vagy más, független oldalakon rövidesen.

Bár ezeket a fejleményeket nem tartom forradalminak, egy érdekes trendet mutatnak a technológia fejlődését, a lehetőségeket illetően. Kiváncsi vagyok, mit hoz a jövő, mennyire lehet lefedni nagyvárosokat utcaszintű 3D-s körbejárással, illetve milyen használható funkciókat lehet még kihozni egy böngészőből, aminek a felülete (egyes vélemények szerint) kezd már egy kicsit elavulni (ha nem is 3D-s, de esetleg érdemes lehet egy pillantást vetni a Firefox 3 felhasználói interfész terveire).

Emlékeim szerint az első sikeres online/offline alkalmazás a Zimbra levelező volt, s más ilyen alkalmazások is készültek, készülnek (pl. Scrybe), a GMail offline elérhetőségéről pedig pletyka szinten esett már szó (mely most már biztos, hogy nem az). A Firefox következő verziójában, a 3.0-ban konkrét támogatás lesz helyi tárolókapacitás elérésére, és ennek a programozói felületnek a szabványosítása is várható. Úgy tűnik, hogy a Google ezt nem tudta kivárni, s lépett a Google Gears közzétételével. A kiterjesztés előnye, hogy a korábbi lehetőségekhez képest jóval gyorsabb hozzáférési lehetőséget kínál a helyi adatokhoz, mivel azokat adatbázisban teszi tárolhatóvá, és onnan gyorsan lekérdezhetővé (egyébként a Firefox esetén is hasonló dolgokról van szó).

Az első alkalmazás a Google Gearshez a Google RSS olvasója, a Google Reader offline elérhetőségét valósítja meg, a legfrissebb 2000 blogbejegyzést olvasgathatjuk akkor is, ha nincs net kapcsolatunk. Az offline használat már most elérhető. A kiterjesztés Windows, Linux és Mac alatt, Firefox és Internet Explorer böngészőkben használható jelenleg, az Opera kiterjesztés hamarosan, a Safari pedig később, de jön.

A Google Reader támogatás minden bizonnyal csak az első lépés, más Google alkalmazások (GMail, Google Docs) esetében is rövidesen várható az offline használat megjelenése, illetve valószínűleg más fejlesztők is fel fogják használni ezeket a lehetőségeket. Ismét továbbléptünk egy kicsit a teljes értékű webiroda felé.

E mellett a lépés mellett a szolgáltatásban az a legjobb és legérdekesebb, hogy egy alternatív, jobb, de mindenképpen áttekinthetőbb címlapot ad az Origo-nak. Lehet kritizálni is, hogy “csak ennyit léptek”, és hogy “ez így vérszegény”, de én most nem fogom, inkább örülök, hogy végre lehetőséget kapok arra, hogy megismerkedjek az Origo-val és az eddig névtelen szerzőkkel(!) - mert ki van írva ám a nevük -, s az iszonyat rossz és engem teljesen elijesztő címlapon és felépített szerkezeten keresztül kell ezt megtennem. Kis lépés ez a látogatóknak, de nagy lépés az Origonak.

Update #1: Úgy tűnik eléggé béta még a dolog, annyira, hogy Doransky el is távolította a bejegyzését. Egyik hozzászólás például az, hogy “Érdekesen emeltük át ezt a cikket. Nem ez az egyetlen”. A Friss cikkek között is “észséges babaételek”, “énteki horoszkóp”, “ájkolnak a francia közkórhá…”, “ában” címek szerepelnek, általában néhány helyről hiányzik az első pár betű. Igazi béta feeling.

A kártya esetében ugyanazon lapok köré más-más játékszabályokat alkotva teljesen más játékélmény születik, a szabályoktól függően lehet egy játék bugyuta, vagy pedig teljes szellemi munkát igénylő. Úgy tűnik, hogy ez a webes szolgáltatásoknál sincsen másképp, a bejegyzések hosszának maximalizálása, egy kis szociális háló beépítése egy új nézőpontot teremtett. Amiről egyelőre senki sem tudja, hogy mi is lesz belőle.

A hazai bloggerek közül érdekes megfigyelni, hogy kik azok, akik elkezdték használni. Az egyáltalán nem reprezentatív megfigyelésem eredménye az, hogy főként a 20-30 éves (ebben a körben) “idős” korosztály kattant rá, azok, akik rendszeresen blogolnak, és valamennyire a középpontban állnak (”sztárbloggerek”? - nagyon rossz ez a kifejezés itt, de jobbat nem találtam). Ők az egymással való kommunikációra, és a kapcsolatrendszerük tovább erősítésére használják a szolgáltatást, s nem mellesleg egy kicsit jobban betekintést is engednek a magánszférájukba, (üzleti) tevékenységükbe, terveikbe ezáltal. Tehát számukra mindenképpen további kommunikációs csatornát, és “pozíciójuk további erősödését” hozta a Twitter.

További csoport az, aki látva a nagy hírverést, úgy gondolta, hogy kipróbálja, aztán végülis a napi, kétnapi posztok jellemzik inkább a tevékenységét, azok sem hordoznak körülbelül semmilyen információt, sem a megismerésükre, sem mással történő kommunikációra nem alkalmasak. Ők gondolom nem találtak semmi érdekeset a Twitterben és ebben a kommunikációban, talán túl nagy nyitást jelentene nekik, vagy egyszerűen nem érnek rá ennyit írni, a többieket olvasni.

S van a többség, mely egyszerűen teljesen ignorálja a szolgáltatást. Egy jelentős részük biztos vagyok benne, hogy találkozott a hype-pal, olvasta itt vagy ott, hogy miről is szól a dolog, s mégsem gondolta úgy, hogy neki szólna ez az eszköz, talán csak kivár. A blogszféra nagyobb része pedig lehet, hogy nem hallott még róla, vagy a gyengébb nyelvtudás miatt nem kattant rá a szolgáltatásra (nekik jön majd jól a két hazai klón).

Részemről erősen szkeptikus, konzervatív álláspontot képviselek, kb. az a véleményem, mint a blogok és bloggerek kritikusainak volt: rengeteg szabadidőt elvesz, nem tudom, hogy miért jó az, ha valaki teljes életét megnyitja a külvilág felé. Ezzel együtt mégis várakozó állásponton vagyok, sem a teljes elzárkózás, sem az engedés nem lett még erősebb bennem. Míg a blogokból is igenis lett valami, és túlélték az idő próbáját, ugyanúgy lehet még valami a Twitter féle kommunikációs lehetőségből is.

Két hazai klón, a csacsa.hu és a mitcsinalsz.hu is elindult ma. Magukat a szolgáltatásokat nem próbáltam még, de külsőleg kellemesek, és körülbelül azt tudják is, mint a Twitter. Az SMS küldést ha jól láttam még egyikük sem merte bevállalni, elég kockázatos is lenne. A (tudtommal) egyetlen hazai webes API, a Mineré után viszont lehet, hogy megtörik a jég, és e két szolgáltatás is bevezeti azokat - nem ártana. Akkor lehetnek nyerőek, ha sikerül kitörniük, és a legtöbb platformon megjelenniük. Én a blogszolgáltatók részéről gyorsan lefejlesztenék egy hasonló szolgáltatást: a miniposzt lehetőségét és az itt-ott meglevő szociális háló jobb kihangsúlyozását, szerintem sokkal többen használnák, mint most, független szolgáltatásként.

A Twitter-féle kommunikációnak biztos vagyok benne, hogy van jövője, de hogy pontosan hogyan fog megjelenni szolgáltatásként, vagyis a blogszolgáltatások, blogmotorok kiegészítő szolgáltatása, a jelenlegi független forma, vagy valami teljesen más lesz-e belőle, az még nem teljesen világos.

A Twitter erősen növeli az ember internet addiktivitását, és az emberre zúduló információmennyiséget is, ezt feldolgozni sem igazán egyszerű, a kapcsolatban élők ezt a szintet valószínűleg kapcsolatuk rovására tudják csak meglépni.

A fenti meglátásokhoz hetek óta követek jópár, kb. 30-40 hazai bloggert, ami a Turultwitter szerint kb. 20%, tehát egyáltalán nem teljes lefedettség, így s az is lehet, hogy erősen félrevittek főleg abban a témában, hogy ki, mire használja a Twittert, s ki miért nem. Kiváncsi leszek, hogy mi lesz ebből egy év múlva…

Pár hónapja Steve Jobs egy nyílt levelet tett közzé, miszerint jó lenne, ha a zeneipar összeszedné magát, és elfelejtené végre a DRM-et (másolásvédelmet) úgy ahogy van, mert nem a jogaikat védi valójában, hanem a vásárlókat korlátozza, hátrányosan érintve az eladásokat, növelve a kalózkodás mértékét. Azzal érvelt: az iPodokon minimális mértékű a DRM védett, közvetlenül legális forrásból származó zene, sok a CD-n megvett és átkonvertált (úgy tudom, hogy országtól függ mennyire legális, de nagyjából az), és még több az amúgy is kalózmásolat.

Szerintem gyakorlatilag senki sem tudja hogy milyen hatású lesz a mai lépés, a konkurencia egyelőre kritizál, de ha a vásárlók megmutatják, hogy számukra értékesebb a másolásvédelem nélküli zene, akkor szerintem mindenki meg lesz győzve, hogy a helyes út ez. Sok múlhat persze a részleteken, egyelőre az sem ismert, hogy milyen formátumú is a másolásvédelem nélküli zene, MP3-e, vagy véletlenül inkább a nyílt OGG mellé teszik le a voksukat, esetleg egy teljesen új, vagy kevésbé támogatott harmadik formátumot választanak. Az, hogy mennyiben tér el az így értékesített zene ára a védett tartalmaktól (kb. 200 HUF / szám), az sem lesz mindegy, ha iszonyat drága lesz a zene, akkor legjobb esetben is csak lelkesedésből fogják venni a vásárlók.

Bárhogy legyen is, a zeneipar kritizálása úgy tűnik, hogy nem volt hiábavaló, egy igen jelentős, és ha beválik, akkor lehet, hogy a teljes zeneipart átformáló lépés bejelentése történt meg ma. Várjuk az árakat, a hazai vásárlási lehetőséget, és hogy mit is lépnek a fogyasztók. NAGYON kiváncsi vagyok.

A Viacom beperelte a YouTube-ot (közvetve a Google-t) egy irreálisan magas összegre, mely a YouTube értékét messze meghaladja (nem vagdalóznék számokkal, mert tökmindegy). Az ok, hogy túl sok tartalma volt fenn az eltávolíttatások ellenére is, melyben a YouTube egyébként partner volt. Ha nyerne a Viacom, az a YouTube csődjét jelentené, és a Google is meginoghatna egy kicsit. Ha vesztene a Viacom, az többé-kevésbé a videómegosztók legalizálódását jelentené. Van pár ötlet, hogy mi is van valójában a háttérben, az egyik, hogy a Viacom szeretné felvásároltatni magát a Google-lel. Akárhogy lesz is, valószínűleg nem egyik vagy másik fél fog nyerni, inkább valamilyen köztes döntés, vagy peren kívüli megállapodás születik.

A Viacomot annak kapcsán perli az EFF, azaz az Electronic Frontiers Foundation, hogy leszedetett pár videót a YouTube-ról, amihez nem lett volna joga. Itt egyébként jogvédett anyagok paródiaként történő felhasználásáról, vagy csak bevágott, hír jellegű közreadásáról van szó, mely az amerikai jog szerint teljesen legális. Persze a Viacomnak semmi esélye minden leszedetendő videót végignéznie és értékelnie, így értelemszerűen becsúszhatnak ilyen hibák. Ami persze növeli a helyzet abszurditását, a jogtulajdonos fellépési lehetőségeit, a felhasználók szabadságát.

A Viacom (illetve a különböző TV társaságok, de egyértelmű, ki áll a háttérben) közben bejelentette, hogy összetrombitálná a nagyobb társaságokat, és indítana egy saját videómegosztót, immáron legális tartalmakkal. Az ilyen oldalaknak biztos van jövője, azonban tessék észrevenni, hogy teljesen másról szólnak, mint a YouTube, ahol vegyesen vannak felhasználói és jogvédett tartalmak, ezek összessége miatt látogatnak oda az emberek. Még ha lehetséges is lenne felhasználói tartalmak feltöltése, a felhasználók korántsem lelkesednek majd egy agyonkontrollált helytől.

A Microsoft pedig bejelentette, hogy az amúgy nulla (többihez képest) látogatottságú Soapbox oldalát bezárja, még pontosabban az eddig regisztráltak továbbra is hozzáférhetnek, a többiek pedig nem (vagy csak nem regisztrálhatnak?). Nyilván nem akar bevállalni egy hasonló pert, mint amit a YouTube nyakába akasztott a Viacom, inkább bevezet egy szűrőrendszert, és barátkozik a tartalomtulajdosokkal.

Ide kapcsolódó hír, hogy vásárolható az Apple TV, mely sokaknak tetszik, s végülis pont legális tartalmak nézhetőségéről szól. Illetve még többről, a videocastokat is nézhetjük vele. Vannak, akik óvatosak, és most óva intenek, még nem tudni mi lesz ebből. E mellett valamikor elindul a Joost is (amiben a móka kedvéért ott a Viacom is), melyről egyelőre vegyesek a vélemények.

A hazai piac sokkal csendesebben éli meg a helyzetet, volt már szó tartalmak leszedetéséről ugyan, de azok valahogy továbbra is megtalálhatóak vagy itt, vagy ott, hiszen van nekünk elég videómegosztónk. A nemzetközi esetekből tanulva, valószínűleg a perek lezárultával fog kialakulni itthon is egy új helyzet, bár a kábeltévé társaságok felől látni már törekvéseket legális tartalmak nézhetőségére, kölcsönözhetőségére.

Az alkalmazás csili-vili az animációk terén, erről a weblapján levő kis videóból meg is lehet bizonyosodni. Az első rossz pont, hogy csak teljes képernyőn tudtam üzemeltetni, a Flash akkorára kinagyítja magát, és hiába méretezem át az ablakot, nem akar dinamikusan átméreteződni. A naptár nézetben egy naptártól elvárt nézetek vannak, vagyis éves, havi, heti és napi. Az egyes bejegyzések létrehozása eléggé nehézkes volt, legalábbis semmi kijelölöm a tól-iget, aztán bepötyögöm, hogy mi a teendő, hanem bepötyögöm, s utána lehet csak átméretezni, vagy beállítani az esemény hosszát. A felépítés és az áttekinthetőség valahogy nem jön be, reménytelenül elvesztettem például az egyik naptárbejegyzésemet, amit tesztként felvittem. Ha valakit érdekel a felület, az OpenLaszlo féle nyílt forrású naptáron megnézheti, hasonló.

A felület lehúzása után szóljunk a pozitívumokról is. Jó, hogy e-mailben értesíteni tud minket az aktuális/lejárt eseményekről (bár ha triviálisan valamit eleve a múltban viszek fel, minek küld e-mailt?), illetve ha van egy mobil előfizetésünk, melyhez van email->sms szolgáltatásunk, akkor SMS-ben is el tudja küldeni. Az alkalmazás nagy durranása az, hogy kinyomtatható naptárkákat tud produkálni, melynek a környezetvédők talán nem, de azok akik nem hurcolásszák magukkal a gépet folyamatosan, biztosan tudnak örülni. A kinyomtatott nézet ötletes és szép is. Azt, hogy internet nélkül nem működik, egyelőre nem győzött meg, erre igazából egy Outlook, vagy hasonló alkalmazás is képes. Persze az igazi az, hogy a kettőt együtt tudja a program, vagyis bárhonnan elérhető a naptáram ahol van internet, és ha magammal cipeltem egy gépet, még nélküle is.

Részemről a felülete miatt biztosan nem fogom használni, pedig igazán rámférne egy jó naptár alkalmazás (a PDA-s megoldás híve vagyok, illetve voltam, amíg kedvenc Palmomat le nem öntöttem kólával - azóta fejben, mobilon és papíron, több-kevesebb sikerrel). Az offline is használható alkalmazásban amúgy látok jövőt, de inkább kiegészítő szolgáltatásként kéne a funkciónak működnie, s nem erre felépítve a szolgáltás sikerét, ahogy szerintem az a Scrybe-nál van. Ja, azt nem is mondtam, hogy Flashről van szó, ennek csak az a hátránya, hogy nincsen az input mezőknél megszokott kiegészítés, egyszerű kiválaszthatóság, melyek pedig megvalósíthatóak lennének, és sokat javítanának az élvezeti értéken. Képernyőképeket nem csináltam, mert a demó videó kb. mindent megmutat amit meg lehet az alkalmazásból.